Ha akartuk sem tudtuk volna eltitkolni magunkat a nyilvánosság elől a tömegbe olvadva a teszkóban, mivel a kiscsaj első bevásárlókocsis utazása felejthetetlen élmény volt a délutáni forgatag minden egyes tagjának. Nem kell ide neonszínű ruha, meg taréj a fejre, hogy kitűnj a tömegből, azt már úgyis megszokták a népek. Kizárólag egy nyolc hónapos poronty alvás utána a bevásárlókocsi számukra kialakított helyére és kész a műsor. Nevezett csöppnek ez persze nem volt elég, és a hatalmasra tágult pupillák – amik még így sem bizonyultak elégségesnek a megnövekedett információk befogadásra – mellett folyamatos hangorkánnal és megvadult rángatózással hívta fel magára/ránk a figyelmet. Voltak, akik először furcsán néztek, hogy mi ez a távolból felsejlő csatakiáltás, de végső reakcióként mindenkiből kiváltottuk azt a bizonyos mosolyt. Nem kenyerünk a feltűnősködés, de nem is vagyunk prűdek és félénkek, ezt az új helyzetet viszont, azaz, hogy a baba bármikor képes olyan helyzetbe hozni, amire először csak pislog az ember, még szokni kell, de valahogy mégis olyan természetes. Sőt, élvezzük! (egészen addig amíg el nem jutunk odáig, hogy ilyeneket csinál)