…a kiscsaj a szülői „erőszaknak” eleget téve búcsút intett a cicinek, amitől nagyon féltünk, mármint a következményektől – álmatlan éjszakák, nyűg nyűg hátán -, de kb. 2 éjszaka után már természetes volt neki, hogy nem anyján csüngve alszik el. A lakáseladás közben lakáskiadássá változott, bár ez a mi helyzetünkön mit sem változtat így is menni kell. A lakásösszepakolást szakmai gyakorlatnak álcáztuk, ugyanis anyjuknak épp a természetet kellett volna járnia – amit csütörtökön be is pótoltunk -, így a kiscsaj majd 4 napot töltött a múlt héten a nagyszülőknél Szigetváron, ahol fel is szedett néhány pluszt kilót J. Nagyi csodálkozott is, hogy ez a kislány szombaton 4-szer kakilt (igen, mert az ötödiket hazahozta)! Most diétázik. És végre van saját szobája, ami a következő félelmetes pont volt az életünkben, de a második éjszakát már végigaludta, és a bébi walkie-talkie-ban csak a szuszogását hallgattuk. Illetve nem, mert a hétvégi rohamköltözés a full párás 40 fokban kissé leszedált bennünket. Jó is, hogy a másik mama éppen elutazott a papához Londonba, mert kipakolni még nem volt időnk, ergo úgy néz ki a mama lakása mint egy porcelánbolt egy elefánthorda után. Ugyanis panellakók lettünk, a háromésfélből másfél a miénk, de a kiscsajt ez korántsem érdekli, ő mindegyik szobát birtokolja. De a legszebb rajz az övében van.