A szaros pelenkák, az álmatlan éjszakák, a szűnni nem akaró, kétségbeesett sírások, a házasélet mennyiségi romlása, az állandó készenlét, a minden reggel újra meg újra jelentkező fáradság, a feltölthetetlen elemek, az éjszakai ügyeletre rohanás, a lázas betegség, a sápadt arc, a tizedszerre is feldugott kúp, az orrszívó porszívó zöldülő tartalma, a folyamatosan elfogyó pelenkakészlet, az újabb fióknyi kinőtt ruha, a brokkolis bébiétel szaga… mind-mind új értelmet nyer, akkor amikor fél órán keresztül azon röhögünk, hogy ő azon röhög, hogy röhögünk rajta. Mert ekkora csoda nincs még egy! És lélekgyógyszernek a legjobb!