Hogyan kell egy pár hónapos bioritmusát a végletekig összezavarni? Itt a recept: december 23-án meg kell látogatni a dédnagymamát, 24-én a nagyszülőket szigetváron, majd hazaloholni vendégül látni a másik garnitúra nagyszülőket, 25-én nagycsaládmustra szintén Szigetváron, 26-án ugynez Pécsett, 27-én részvétel egy minieljegyzésen, 28-án talán pihi, de 29-én ismét Szigetvár egy szülinap miatt, 30-án, 31-én és 1-jén látszólag semmi, bár elsején azért csak lementünk a szigetvári nagyszülőkhöz, majd bepótolva a 2 nap semmit, azaz felrúgva a nyugalmat irány Velem (250 km), szombattól keddig ott levés, közben vasárnap kőszegi (fagypont közeli, csípős széllel), hétfőn ausztriai kiruccanás (autóból szigorúan nem kiszállva), kedden kulcsot vissza, könnyes szemmel búcsú, tovább a fővárosba, babaváró családnál megszállás, tanácsadás, plusz egy IKEA-Decathlon bevásárlás, másnap haza, de előtte még ismét IKEA (rövid távú emlékezet egyre csak romlik), aztán végre haza, de 40 kilométerrel Pécs előtt egy rossz ébredés miatt elszakad a cérna, benzinkúton veszteglés, mobilszoptatás, végül csak hazaérünk, másnap irány Eráékhoz úgyszintén kismama látógatóba és tanácsadásra (ebből már meg is élhetnénk), szépen fejlődik a kismama, majd szombat délután egy kis otthoni laksáfelújítósdi után irány a szigetvári nagyszülői ház, majd vasárnap, hogy az arány kiegyenlített legyen és ne kelljen elpakolni a rumlis konyhát csak kikötünk mindenestől a pécsi mamánál.
Most kedden (január 12.) úgy tűnik, hogy vége egy időre az ámokfutásnak.