Nem vesztünk el kérem, nem kell hívni a Csellengőket, csak volt egy vizsgaidőszak, meg az egyéb ilyenkor szokásos nyűgök, kidobott taccsok, orvosi vizsgálatok. Ja igen! Nyakunkon a 12. hét, és az a bizonyos vizsgálat, cipelem is vezényszóra anyjukat minden egyes szakemberhez, csak nem hagyom ki a fejtágítást, inkább innen, mint valami csilli-villi borítós trendi kötetből. Gyarapodik azért a szakkönyv repertoár. Egyelőre két lila..jpg)
A helyzet azonban fokozódik: anyóspajtás szinte már hivatásszerűen vaterázik, pedig sokszor még az enter gomb is elveszik neki a billentyűzeten, csak úgy röpködnek az alighasznált babahordók kétezerért, nembaj, jól jöhet még ez az aktivitás. Egyelőre pihi van, gyúrunk a kötelező vizsgálatokra és az újabb sztárfotókra, és figyeljük árgus szemmel anyjuk testének hihetetlen mértékű növekedését, hangsúlyozom nem elhízását.
Néha napközben elzöldül mint egy ogre, estére pedig menetrendszerűen 7és 8 között megérkezik a kötelező rosszullét. De hánycsi nincs. Csak mélyről jövő, démoni öklendezések. Ilyenkor mindig arrébb ugrom egy fél métert, hátha. De sose. Még jóhogy. Róka rege.
