Nyolc hónaposan internetes játékot játszani az már igencsak cyber, nem? Márpedig nálunk ez a módi, anyjuk az egyszervolt.hu-n lelt rá egy olyan babajátékra, aminek kizárólag annyi a célja, hogy a mindenre kiéhezett bébi szanaszét verje a billentyűzetet. Ugyanis a játék lényege, hogy a képernyőn megjelenő cirkuszi szereplőket "szóra bírja", ezt pedig úgy teheti meg, hogy ezerrel csapkodja a klaviatúrát. Ez egy laptop esetében igen kockázatos úgyhogy ideje lesz beszerznem egy olcsó, USB-s gombsort. És hogy mindez hogyan hat a gyermekre? Hát így: 

Így esszük mi néhanapján a papír szerint telítettséget és bágyadtságot okozó, alvást könnyítő, ám általában energiabombaként robbanó kisesti tejpépünket, ami olyan látványt produkál azon az ártatlan arcon, hogy azt leríni is bűn lenne, a tizennyolcas karikáról meg már nem is beszélek. A grimasz ellenben mindent feledtet.

Ilyenkor a legbüszkébb az ember fia, amikor a lánya mindenféle parancs nélkül elkezdi követni a szülők értékrendjét, azaz máshohgy tekint a világra, a dolgokat máshogy használja, magyarul köp a normákra. Így történt, hogy a készségfejlesztő játékból először tányér, majd rohamsisak lett, és a bájosan villódzó lézerkacsa is kialvó fénycsóvaként végezte az éhes száj sötétjében. Bónuszként az arc, ami erről mit sem tudott.

Nincs mese, elindult egy-két hete a kergetőzés. Igaz még nem a kiscsajjal, hanem önmagunkkal, hogy ha őnagysága megunta a négykézlábas parkettacsiszolást és már mászik fel mindenre amire fel lehet kapaszkodni, akkor időben odaérjünk, hogy a kezdeti egyensúlyzavarból származó zuhanás ne végződjön túl nagy koppanással és csillapíthatatlannak tűnő, árvizeket meghazudtoló sírásssal. Meg ne legyen túl ütődött, tőlünk már úgyis elég hülyeséget örökölt.

Ugye így kell csinálni?