Nincs mese, elindult egy-két hete a kergetőzés. Igaz még nem a kiscsajjal, hanem önmagunkkal, hogy ha őnagysága megunta a négykézlábas parkettacsiszolást és már mászik fel mindenre amire fel lehet kapaszkodni, akkor időben odaérjünk, hogy a kezdeti egyensúlyzavarból származó zuhanás ne végződjön túl nagy koppanással és csillapíthatatlannak tűnő, árvizeket meghazudtoló sírásssal. Meg ne legyen túl ütődött, tőlünk már úgyis elég hülyeséget örökölt.
Ugye így kell csinálni?
