Megvolt az ortopédiai vizsgálat is. Bár egy kicsit tartottam tőle, hogy a hajlékony testben felfedeznek valami oda nem illő görcsöt vagy mittudomén, de a kiscsaj egyetlen hibája, hogy a csípő környéke még nem elég laza, de hát hogy legyen az mikor 9 hónapig a nyakában voltak a virgácsai és csak 1 hónapja gyakorolja a hirtelen shotokan rúgásokat anyja-apja felé pelenkázás közben? Végigrángatták az összes végtagját, minden elfordul a kellő irány(ok)ba, gerinc is a helyén van, csodálkozva néztek, mikor büszkélkedtünk, hohgy hason fekve már forgatja fejét, kizárólag ott a csípő környékén van beállva még a kis teste.

Aggódni azonban nem kell, minden peluscsere után 5 perc torna, egyre lejjebb a lábakkal míg nem elérjük a kívánt eredményt. Aztán mehet a tornász vb-re.

Lánylény ezúttal sem hazudtolta meg magát: már jó előre bejelenetettük miután megtudtuk, hogy anyaszült meztelenül történik a vizsgálat - egy nem igazán fűtött helyiségben: ismét "leborulunk" a magyar egészségügy atyaúristene előtt -, hogy a kis Kata erőteljes ingerenciával áll neki sugárban szarni ha megérzi, hogy nincs rajta a pelus, vagy meztelen. A vizsgálat egész rendben ment, ellenben a diagnózis hallatán egy kicsit feljebb csak kibugyogott belőle némi átlátszó folyadék, jól eláztatva a szerencsére cserélhető feltétet a vizsgálóasztalon. A doki csak hümmögött: "ez semmi, van olyan, hogy egyenesen az arcomba nyomják!" - mondta. Aztán zárójelentés kézbe, irány a csípőultrahang.