Van az úgy néha, hogy az ember szaporodik. Okkal vagy véletlenül, lényeg a végeredmény, életet gyártunk. A 2008-as év gondolati szinten már nálunk (also starring: anyjuk - Szilvi, apjuk - Zoli) is felvetette az utódlás kérdését: eleinte csak elméletben - az aktus folyamatát már megismertük a felvilágosító órákon, meg kellett ismerkedni hát az új jövevény által okozandó galibákkal és életmódváltással, nemkülönben a vállalását biztosító szándékkal -, majd a tényleges elhatározás után már gyakorlatban is, naná, hogy ez volt az igazán élvezhető. No, nem úgy, mint a nyulak, de azért már volt tétje. Szeptembertől már nem gátoltuk a fogamzást mesterséges úton, nem volt többé a napi rutin szerves része az "ugyebevetted?" és a "jajmostbevettemvagynem?" elnevezésű  programpont, csak az aktus, a maga pőre valójában az elmaradhatatlan termékenységi pozitúrák gyakori ismétlésével, esetünkben a kielégülést és a testek elernyedését követő  akrobatamutatvánnyal, a gyertyával.  Bennfenteseknek nem kell magyarázni, aki meg még nem tudja, az előbb utóbb úgyis találkozik vele. Hogy az esélyeinket mennyire javította ez a kétszemélyes cirkuszi mutatvány, nem tudni, lehet, hogy volt köze ahhoz, ami a nagy "büdös" helyzet most. Ugyanis a kedves (kis)mama hasában egy jó lucskos ultrahangos vizsgálat talált valamit. Illetve nem is: valakit! Egy fekete kis kavics, nem több az egész, pontosan 4,1 milliméter. Hogy micsoda szikladarab lesz belőle (már ha fiú lesz és esetleg valami izomlurkó, bár tekintve a felmenők inkább szellemi, semmint fizikai munkás beállítottságát, kevés rá az esély)! Vagy valami helyes kis gyémánt... Na, de elég a csöpögésből! Tekintve, hogy még abban sem vagyunk biztosak, hogy az a kavics az egy. Merthogy előfordulhat takarás is így a 6. hét környékén, és még az is lehet, hogy a másik kis kavics ott bújócskázik az egyik mögött. Jó kis játszótér lehet odabent, kár, hogy anyja/anyjuk mindig csak azt érzi, amikor hintázik/hintáznak. A számbeli bizonytalanság oka a korai stádium, hiszen az alig másfél hónapos kis foltocska - (szerteágazó matematikai ismereteink birtokában) kiszámítottuk a fogantatás körülbelüli időpontját, amely december 3-ra tehető, köszönjük nőgyógyász néni - még nem tudja önmagában garantálni, hogy most akkor egyedül van, vagy rejteget még valakit. Lényeg a lényeg, anya és az anyag, csíra vagy mag, élet a testben, majdnem alien, hiszen még nem ismerjük, még be sem mutatkoztunk egymásnak, és remélem nem erőszakkal fog kimászni az anyja hasán. Addig is itt az első sztárfotó, szerintem címlapra érett: