Azt hiszem meggyógyult a csöpp. Ezt több tényező is alátámasztja. A vigyorfaktor egyre növekszik, a kaka tónusai a barna árnyalatait kezdik súrolni, és szagra is egyre „egészségesebbek”, és a tegnap délelőtti mozdulatlan bambulás helyett már marokra szorítja az egyik déditől kapott ordenáré hangon zenélő és ráadásul pirosan villogó, zsinórra fűzött plasztik-macisort, és addig rázza-rángatja míg az, megelégelve a dolgot el nem kezd villogni-zenélni. Tehát jól van, le is kopogom virtuálisan.
A legfrissebb szenzáció értékű történés viszont nem ez, hanem a korábban már testőrként is aposztrofált, ám akkor nem igazán ehhez hű képet nyújtó eb, Bobo ma délelőtti akciója. A helyzet röviden:
A szereplők:
- Bobo, a testőrvéreb, mini kivitelben, aki nem kapta meg reggeli sétaadagját, ezért inkább fogta magát és visszafeküdt
- Anyjuk, a háttérben tevékenykedő, mit sem sejtő
- Kata, a kiságyba kényszerített hiperhernyó
- és a Védőnéni, aki havonta érkezik villámlátogatásaira, hogy ezen rövid idő alatt temérdek információval halmozza el az ennél csak eggyel kevesebbet megjegyezni tudó Anyjukat, és alkalomról alkalomra imákat zengjen a természet ránk eső csodájáról.
Szóval: Védőnéni a kötelező előszobai soft-sztriptíz után egyenletes léptekkel megindul a nappali távolabbi felében elhelyezkedő kiságy (dühöngő) felé, ahol is a kiscsaj fekszik mit sem sejtve újdonsült látogatójáról. Védőnéni nem siet, határozott léptekkel közeledik Kata felé, miközben Anyjukkal tartják egymást szóval, mindenféle babadologról társalogva. A kiságyhoz érkezés pillanatában Védőnéni jobb karját finoman emelésre lendíti, hogy szánt szándékkal megtapintsa a sokszor már játékbabának hitt Katát, de a szomszéd fotelben terpeszkedő, azt jogos territóriumának évek óta tudó, kb. 30 centis marmagassággal bíró négylábú alvógép, Bobó reflexei beindulnak, a receptorok a hangszálakhoz irányítják a kapott információt minek folytán azok finoman egymáshoz dörzsölődve morgó hangot bocsátanak ki az állat torkában, ami figyelmeztetve a Védőnénit a helyzet fokozatosságára, ott is maradnak, de a következő hangok már felkészülnek, hogy távozzanak is onnan, ám mégsem teszik. Védőnéni tudomásul veszi a házi hierarchiát, nyugodtan leül a kanapéra, Anyjuk közeledik közben, aki egy laza mozdulattal kiemeli Katát a dühöngőből és az előbb említett személy mellé ül, ölében a csöppel, aki, miután megállapodtak fenekükön, egy böffentéssel megspékelt sóhajt elejt, amire a minivéreb is felfigyel, oda is somfordál a csöpphöz, egy ellenőrző szaglást eszközöl, majd konstatálja, hogy minden rendben van, és mint ha mi sem történt volna visszaoldalog a konvektor előtti fotelbe, hogy az előző testhelyzetéhez képest fordítva, most bal felével a fűtőtest felé, ott folytassa a heverészést ahol az imént abbahagyta.
