Már pedzegette korábban is a hangszálait a legkisebb, igaz a magas és a hangos hangok akkor inkább csak ösztönösen, azaz a sírás miatt buktak ki belőle, ám ahogy a Természet Nagykönyvének vonatkozó fejezetében írva vagyon, a tudatos kiabálás sem váratott magára sokáig. Olyannyira, hogy tegnap este fél 10-től egészen 11 óráig, azaz másfél órán keresztül megszakítás nélkül élvezte azt, hogy gombóccal a torkában gurgulázva sikongat (mintha a TV-Maci tökeit tekergették volna fogmosás közben), mi meg jobb elfoglaltság híján szakadtunk a röhögéstől. Bár kb. 30 perc elteltével kicsit már olyan volt mint a manapság oly divatos és egy-két év múlva feledésbe merülő, minimalnak nevezett elektronikus zenei műfaj. Mondjuk mi nem táncoltunk rá, de néha volt benne ritmus, vagy az csak a fülünk csengése volt?