Nevezett lánylény ezidáig kizárólag öklével pótolta a mindenféle jót jelentő anyai mellet, aztán jött a kisujj, végül ma felfedezte magának hüvelykujját, ami ugye nagyban hasonlít anya mellbimbójára, annyi különbséggel, hogy hosszabb és nem jön belőle semmi. Hosszabb, méghozzá olyanyira, hogy a kis tapasztalatlan fruska annyira megörült a felfedezésnek, hogy fogta és tövig becumitzta azt az ujjat, minek eredményeképpen heves öklendezésekbe kezdett, nem számított ugye ilyen alattomos mellékhatásokra.
Történt mindez amiatt, mert a kis bélgép már nem elégszik meg az anyjából bugyogó életelixír mennyiségével, ezért hívja segítségül az egész kezét. Megoldandó a problémát, hétfőtől megkezdődik a mellétáplálás.
Megvolt az ortopédiai vizsgálat is. Bár egy kicsit tartottam tőle, hogy a hajlékony testben felfedeznek valami oda nem illő görcsöt vagy mittudomén, de a kiscsaj egyetlen hibája, hogy a csípő környéke még nem elég laza, de hát hogy legyen az mikor 9 hónapig a nyakában voltak a virgácsai és csak 1 hónapja gyakorolja a hirtelen shotokan rúgásokat anyja-apja felé pelenkázás közben? Végigrángatták az összes végtagját, minden elfordul a kellő irány(ok)ba, gerinc is a helyén van, csodálkozva néztek, mikor büszkélkedtünk, hohgy hason fekve már forgatja fejét, kizárólag ott a csípő környékén van beállva még a kis teste.
A kiscsaj új szokása, hogy az amúgy már vérvörös fejjel történő erőlködésből származó kakamennyiséget az ezt követő pelenkázásnál fejezi be, naná, hogy akkor, amikor már lenn van a szennyes pelus, vagy még akkor amikor nincs fenn az új, csak becsúsztatva a kis segge alá, mivel még popsikrémezés folyik. A hab a tortán, hogy teszi mindezt olyan alattomossággal és hirtelenséggel, amit csak saját maga tud űberelni azzal, hogy a hirtelen kilövellő, ki tudja hány bar nyomást produkáló folyékony kaka sugárban landol a pelenkázótól majd egy méterre lévő szekrény lábánál, a szép világoszöld padlószőnyegen. 
