Azt hiszem meggyógyult a csöpp. Ezt több tényező is alátámasztja. A vigyorfaktor egyre növekszik, a kaka tónusai a barna árnyalatait kezdik súrolni, és szagra is egyre „egészségesebbek”, és a tegnap délelőtti mozdulatlan bambulás helyett már marokra szorítja az egyik déditől kapott ordenáré hangon zenélő és ráadásul pirosan villogó, zsinórra fűzött plasztik-macisort, és addig rázza-rángatja míg az, megelégelve a dolgot el nem kezd villogni-zenélni. Tehát jól van, le is kopogom virtuálisan.

A hőmérő higanyszála tegnap már megint nem bírt magával, volt oka rá, hogy többször is majdnem kiakadjon, no nem saját magára, hanem a csöpp által produkált hőhatásra. Kezdődött az egész azzal, hogy a kaki már napok óta zöld vagy zöldes. A tegnap délelőttöt szokásától eltérően teljes egészében átaludta - csodálkozott is az anyja, hogy mennyi mindenre volt ideje -, a délutáni alvás sem maradt el, no de estére már nyűgös kezdett lenni megint, tekintve, hogy az apa hasán folytatott édes alvás valami rossz álom, vagy hanghatás folytán hirtelen megszakadt, rossz ébredés, nem folytatom. A fürdetés előtt a pelusban hínárszerű dolgokat találtunk, természetesen zöld színben, a szája sem ért a füléig. Fürdetés után telefon a dokinéninek, hogy mégis mit kéne tenni, ugyanis a láza is már kúszott alattomosan felfelé. Javaslat: lázcsillapító. Ja igen! A mérést megspékelte a kétféle hőmérőn jelzett eltérő szám: amíg a popsiban hőemelkedést, majdnem lázat dignosztizáltunk, addig a másik műszer a fülből kivéve teljes lelki nyugalommal hirdette a 36 egész valahányas értékeket. Persze a kiscsaj teste jóval melegebb volt az átlagnál, így az anális eszköznek hittünk. Majd a hő drasztikus emelkedése a megnyugvás teljes hiánya már az ügyeleti számok kikukázásához vezetett, ahol is azt tanácsolták, hogy ne öltöztessük fel, hogy ne hevüljön túl, egy etetés kimarad, hogy megnyugodjon a gyomra. Utóbbi azért, mert még este elkövette élete első hányását (!), ami annyiban különbözött a bukásaitól, hogy úszott tőle az egész kanapé. Anyja az egész napos idegőrlés után ledőlt aludni, addig míg majd szoptatni kell, a csöpp meg álomba szenderülve apa hasán húsz perc híján kb. ki is bírta addig. Aztán szopi és alvás. Akkor még azt hittük reggelig, miután nem volt már akkora a hője a fél lázcsillapító kúptól, amit alig tudtunk beletuszkolni és még 3 perc után is egyben tolta ki a fenekéből. A remélt egész éjszakás egyhuzamban történő alvás persze nem volt meg, hajnali 4kor megszólaltak a hangszálak, anya már pattant is ki a csajjal, lázmérés, láz, fél kúp a seggbe megint, ez nagyon felzaklatta, két emberes vigasztalás eredménytelenül, majd egyik pillanatról a másikra mosoly az arcon, nyügiből nyugi, aztán vissza a csecsre, alvás tovább. Ez a kis éjszakai intemezzo persze apát viselte meg leginkább, aki az éjféli fekvés, és a 4 órai kúpos kelés után fél 7 kor újból kelt, hogy meginduljon a robotba. 

UPDATE: most (délelőtt) még mindig nyügi a csöpp, de már nem ordít, és láza sincsen. Abban az állapotban van amikor a sírás már nem játszik, a fültől fülig vigyor pedig még nem. Lassan talán elmúlik ez a nemtudjukmi. Mindenestre délben irány a dokinéni, aki kimondja majd a nagy igazságot.

UPDATE 2: dokinéni nem talált semmi kölünlegeset, valószínűleg vírus van a háttérben. A zöld kakára kaptunk egy kis műszert amivel össze kell gyűjteni egy kis mintát, amit az esti kutyaséta alkalmával apu bedob az ÁNTSZ "postaládájába", hogy a szakemberek holnap erre ébredve azonnal megnézhessék, hogy van e benne baktérium avagy sem. Ha van akkor sincs para, csak antibiotikum. Egyébként véletlen egybeesés, hogy tavaly pont ilyenkor gyarapította anyjuk a csöppel a hasában a kórház betegállományát, szintén valami fosós-hányós vírustól kiszáradva, beinfúziózva. 

Nomen est omen mindkét névre rászolgált a csöpp. A spangli még mindig áll, hiszen akárhova megyünk kézről kézre jár, és mindenki elalélva veszi magához, hogy abban a pár pillanatban,  - mint a mennyei füst -, átjárja a testét egy hasonló emelkedett érzés, aztán továbbadva a ficergő bébit kollektíven örvendezzen az éppen megkapott örömfröccsben.

De a kiscsaj kocsmásodik. A delíriumokok egy másik családjának markáns tagját kezdte utánozni néhány napja a saját módján. Kisfröcsögővé vált orálisan, valahogy így:

A kiscsaj nagyapja - aki kategorikusan kijelentette, hogy őt ne papázza és nagypapázza senki, mert ő a Bendegúzapó (!) -, minden angol tudását csatasorba állítva London melletti munkahelyén a következőképpen dicsekedett a kollégák azon kérdésére, hogy mivel tápláljuk a csöppöt: "my grandchild uses my daughter's tits!"

Ugye a hiányzó kifejezés az a breast-feeding, de milyen szép is az emberi kommunikáció, hogy ugyanazt a dolgot többféleképpen is le lehet mondani, úgy, hogy az ráadásul még vicces is lesz. Megnéztem volna a tekinteteket...